Önismeret és személyiségfejlesztés
Az önismeretről általában
Miért pont az önismeret és személyiségfejlesztés címet kapta ez a honlap? Azért mert elhivatott vagyok abban, hogy a tudatos önismeret és személyiség fejlesztés segíthet hozzá egy egészségesebb, örömtelibb, és teljesebb élethez. Ezt a filozófiát szeretném terjeszteni és hozzásegíteni azokat az embertársaimat egy jobb élethez, akik hozzám fordulnak segítségért.
Mit jelent az a kifejezés, hogy önismeret?
Sokféle kontextusban találkozhatunk ezzel a szóval nap, mint nap.
Ahány ember, ahány önismereti forma, annyiféle magyarázat születhetne..
Azt tudjuk, hogy a delphoi jósda feliratának „Gnóthi Szeauton!”eredeti jelentésében („Ismerd meg önmagad és megismered a világot és az isteneket! Ismerd meg a világot és az isteneket és megismered Önmagad!”) találjuk meg az önismeret szó gyökerét. Ami mára ebből megmaradt a köztudatban, az az„Ismerd meg önmagad!” kifejezés.
Nyugati civilizációnk szellemi alapjai nagyobbrészt az ókori görög kultúra bölcsőjéből származnak és manapság már a keleti és más ősi filozófiai tanítások is egyre nagyobb arányban vesznek részt életünk formálásában. Nagy nevű elődeink sokat tudtak az emberről, fizikai, lelki és szellemi értelemben egyaránt. Többet mint gondolnánk. Ezekhez a gyökerekhez nyúltak vissza többek között az orvoslás, a vallások, a tudományos világ, és a pszichológia nagyjai is.
A görög bölcsek azt tartották, hogy ugyanazok a törvényszerűségek uralják az élőlényeket, -köztük az embert -
mint a világegyetemet. (mikrokozmosz-makrokozmosz).
A jósda felirata magában foglalja a fenti elvet, vagyis ha önmagam megismerem és rájövök az életem törvényszerűségeire, analógiáira, akkor a világot (mikro-makro környezetemet) is elkezdem ezen törvényszerűségek szerint értelmezni, vizsgálni, megérteni, és persze fordítva is igaz. Ha megértem saját működésemet, akkor megértem a környezetemet és a benne élő embereket is. Így tudunk harmonikusabban kapcsolódni egymáshoz.
Az önismereti út nem könnyű.
Vannak benne próbák, fájdalmak, vargabetűk, elágazások, veszteségek, néha áthatolhatatlannak
tűnő akadályok, de vannak örömteli események, széles vidám szakaszok, új ismeretségek,
új felismerések örömei, boldogabb, teljesebb kapcsolódások és kitartásunk, elhivatottságunk
szerint több-kevesebb erőfeszítéssel eljuthatunk olyan állapotokba ahol béke, harmónia van és
erősödik az a belső biztonság és béke, ami egyre inkább egyben tartja a személyiséget, akkor is
amikor a rajtunk kívül álló, általunk nem befolyásolható körülmények megnehezítik napjainkat.
Ha kíváncsi, konkrét kérdései vannak, vagy csak barátkozik azzal a gondolattal, hogy nyitottabb
legyen egy önmagával való belső munkára, vagy már tudatosan és elkötelezetten halad az önismereti
úton és egy útelágazáshoz ért, ahonnan nem tudja merre tovább, olvassa el magánszemélyeknek szóló szoláltatásainkat, és
lentebb az Önismereti, személyiségfejlesztő módszereinket.
„Az ember társas lény.” hangzik a közhelyként ismert formula, de ha megértjük ennek a lényegét, akkor rájövünk, hogy társak nélkül esélyünk sem lenne az életre és arra sem, hogy önismeretre tegyünk szert. Milyen könnyű kimondani ezt a mondatot és néha milyen nehéz megélni.
Fejlődni csak reflektív (visszajelző) kapcsolatokban tudunk.
Viselkedésünket, magatartásunkat, embertársaink felé nyilvánítjuk meg, és az ő reakcióikból nyerünk információkat arról, hogy mit váltunk ki belőlük. Kvázi tükrei vagyunk egymásnak minden pillanatban. Az általuk tartott tükrök persze szubjektívek is lehetnek, ezért van az, hogy különbözőképpen reagálnak ránk, és mi is őrájuk.
Ezekben az interakciókban telik életünk, és folyamatosan csiszolódunk bennük, ha akarjuk, ha nem.
Mindannyiunk élete az önismeretről szól, csak nem mindig és nem mindannyian vagyunk ennek tudatában.
Van, hogy többször kerülünk ugyanolyan, vagy hasonló helyzetbe, van, hogy már kevesebbszer, attól függően,
hogy megértettük e mozgatórugóit és levontuk e a tanulságait a velünk történteknek.
Mindenkinek más a „fejlődési sebessége”, és ez rengeteg összetevőtől függ. Ha törekszünk arra, hogy megértsük mi, miért történik velünk, ha szeretnénk megkülönböztetni azt, hogy mi a rajtunk kívül álló körülmény és mi az, ami általunk, önmagunkban megváltoztatható, javítható, és ebbe teszünk energiát, akkor máris a tudatos önismeret útján járunk. Az egyik legnagyobb lépés minden ember életében az, amikor felteszi magának élete nagy kérdéseit.
Az önismereti, személyiségfejlesztő szakember
Ön is megtapasztalta már, hogy jól tudta: másoknak mit kellene tenniük, ilyen-olyan helyzetben? Ez azért van mert kívülről nézte azokat és nem érintette olyan mélyen érzelmileg a helyzet, mint azt aki benne van. Egy olyan szituációban azonban, amelyben érzelmileg érintett volt, nem mindig tudta mitévő is legyen.
A hiteles személyiségfejlesztéssel foglalkozó szakember akkor tud hatékonyan segíteni kliensén,
ha ő is folyamatosan az önismeret rögös ösvényein jár, előttük haladva több-kevesebb lépéssel,
pont azért, hogy érzelmileg ne vonódjon be és tárgyilagosan tudjon egy helyzetre tekinteni.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a folyamatos önismereti munka, illetve a mély önismereti
szint az egyetlen kizárólagos kritériuma a jó szakembernek, de elengedhetetlen kritériuma.
A szakember egyik legfontosabb munkaeszköze a saját személyisége.
Ez az eszköz nem nélkülözheti:
- a folyamatos saját, önismereti munkát
- a szakmai tudást és annak folyamatos, igényes fejlesztését,
- a szakmai tapasztalatokat,
- az empátiát, (ami együttérzést és nem sajnálkozást, együtt-siránkozást jelent),
- az alázatot, (vagyis annak tudatát, hogy a szakember is ember és nem mindenható) és
- a hitet páciensben, hogy képes megtalálni a saját megoldását és ehhez segítséget adni.
Amit mi, személyiségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek tehetünk, hogy:
- megtaláljuk kliensünkkel egyetértésben azokat a módszereket, amelyek segíthetik őt az önismereti munkában,
- elkötelezetten kísérjük őt önismereti útjának azon szakaszán, amelyet a mi segítségünkkel jár be, és ahol rálelhet saját megoldásaira (jelen esetben egyéni konzultáció, vagy csoportos módszer keretein belül),
- tiszteletet és előítélet nélküli bánásmódot adunk klienseinknek,
- korrekt és hiteles visszajelzéseket adunk számukra,
- ha állapotuk szükségessé teszi szakorvoshoz, vagy szakpszichológushoz irányítjuk őket.
Önismeret, személyiségfejlődés folyamata
Mint már említettem, egész életünk az önismeret jegyében zajlik, ha tudatában vagyunk, ha nem.
Az emberek számtalan tudatos önismereti formákban fejlődhetnek, kezdve a tradicionális illetve
újabb vallási irányzatoktól, a filozófiákon, a modern pszichológiai és személyiségfejlesztési módszereken,
a művészeteken át, a most reneszánszát élő gyűjtőnevén „ezoterikus”-nak nevezett önismereti formákig bezárólag.
Felsorolni lehetetlen lenne az összes módszert, és nem is ennek a honlapnak a feladata ez.
Azonban különbséget tehetünk abból a szempontból, hogy igénybe veszünk-e külső segítséget, avagy sem, illetve, hogy nálunk milyen módszerek segíthetnek Önnek, ha igénybe kívánja venni valamelyiket. (módszereink) Vannak élethelyzeteink, amikor „elegek vagyunk önmagunknak”, és megoldjuk az éppen aktuális problémáinkat egyedül, vagy azokkal akik permanensen körülvesznek bennünket.
Adódhatnak az életben olyan szakaszok is, amikor nem találjuk a megoldást problémáinkra „autodidakta módon”
és belátjuk, hogy szükségünk van külső segítségre ahhoz, hogy továbblépjünk, továbblendüljünk valamin,
vagy csak hiányzik egy olyan szakember, aki segít megérteni, rálátni, egy helyzetre, okra, összefüggésre stb.,
és rendelkezik emberileg és szakmailag olyan kvalitásokkal, mely segítségünkre lehet.
Segítséget szeretnék igénybe venni
Azonban nem elég megérteni valamit. Elakadásaink többször vannak érzelmi, mint értelmi, gondolkodási szinten. Ezen érzelmi blokkok feltárása és korrekciója az egyik fontos feladata az önismereti munkának. Átvilágíthatjuk olyan részeinket, (vakfoltok, érzelmi elakadások, disszociációk, berögzött -lassan jellemvonássá vált- szokásaink, hiedelmeink, mintáink stb.) amelyek működésében eddig nem voltunk tudatosak. Kipróbálhatunk új viselkedéseket, szerepeket, magatartást olyan körülmények között, ahol következmények nélkül kísérletezhetünk megtalálni a saját személyiségünknek megfelelő módokat.
Ebben a folyamatban lehetőség nyílik a személyiség újra strukturálására, és ezen új rendszer működőképessé tételére, amelyre igazán a reális valóságban való viselkedés és magatartás változás és ezek előrevivő eredményei mutathatják meg a személyiség fejlődését, integráltabbá válását.
Az önismereti út, cselekvő út.
A megvalósítás, vagyis az hogy kliensünk használja-e az újonnan megszerzett tudását, csak tőle függ.
Ezt senki nem tudja helyette elvégezni. Azonban ne gondoljuk, hogy ez olyan könnyű. Mindenkinek élethelyzete,
temperamentuma, és még sok sajátosság, körülmény befolyásolhatja a lépésről lépésre történő haladást.
Egy embert az őt körülvevő szociális viszonylatban (J. L. Moreno, a pszichodráma szülőatyja szociális atomnak nevezte el) értelmezhetünk, ami általában összetett rendszer, és ennek az atomnak a központi magja kliensünk. Ha egy rendszer egyik eleme változik, változik vele a rendszer is, tehát kihatással van a bennünket körülvevő emberekre is. Ezért az mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan, milyen ütemben változik, változik-e ténylegesen, vagyis mit tud megvalósítani a tanultakból.
Érdekelnek a szociális viszonylataim mozgatórugói,
Jelentkezem első interjúra.
Önismereti, személyiségfejlesztő módszerek
Segítségükkel közösen tudunk dolgozni azokon az élethelyzeteken, életterületeken, ahol nehézségei adódnak, vagy amelyeket nagyobb érdeklődéssel kísér figyelemmel.
Mikor segíthetnek módszereink?
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolok ezekből jó párat:
- ha nem tudja a választ a „Ki vagyok, hol a helyem a világban?” kérdésre,
- ha stresszes, szorong, feszült, vagy csak nem érzi jól magát a bőrében,
- fél, hogy beteg lesz, vagy vannak fizikai tünetei, de nincs kimutatható organikus ok, (már kivizsgáltatta magát, de minden lelete negatív)
- úgy érzi, hogy a világ igazságtalan Önnel,
- gyászol, és úgy érzi nem tudja feldolgozni, nem tud továbblépni,
- párja/társa szakított Önnel, vagy Ön szakított vele,
- nincs elég önbizalma a munkában/magánéletben,
- fél ismerkedni, tart a visszautasítástól, hogy valakinek/valakiknek nem fog tetszeni,
- úgy érzi mindig meg kell felelnie valakinek/ mindenkinek,
- nem tud nemet mondani, de szeretne,
- nehezen hozza meg döntéseit, vagy úgy érzi, hogy mások döntenek Ön helyett,
- élete fontos fordulópontjához ért, és nem tudja hogyan, illetve merre induljon tovább,
- gyermekei kirepültek a családi fészekből, és bizonytalanná válik, hogyan folytatódik az élete nélkülük,
- megrekedt egy helyzetben, és bár tudja, hogy valamerre el kellene indulnia, de nem meri megtenni az első lépést, vagy nem is tudja merre lépjen,
- már nem szerez örömet a munkája,
- konfliktusos a kapcsolata főnökeivel, beosztottjaival, kollégáival,
- úgy érzi álarcot visel, nem lehet önmaga,
- fél a felelősségvállalástól, az elköteleződéstől valaki, vagy valami mellett,
- úgy érzi, hogy egyféle szerepben (pl. anya, apa, főnök, gyerek stb.) jól működik de ez már fárasztó Önnek, és szeretné új szerepekben kipróbálni magát,
- nincs tekintélye családjában, munkahelyén,
- magányos és elszigetelt,
- megcsalták, cserbenhagyták,
- féltékeny, fél hogy megcsalják, elhagyják,
- nem fogadja el önmagát,
- többször került már szerelmi háromszögbe,
- úgy érzi, hogy a kapcsolataiban Ön mindig többet ad, de ezt nem becsülik meg,
- fél az egyedülléttől,
- úgy gondolja: a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan jó,
- nem tudja képviselni az igényeit, önmagát,
- indulatait elfojtja, vagy kontrollálatlanul éli ki, és ezen változtatni szeretne,
- nem meri megmutatni, kifejezni érzéseit,
- nem tud felszabadultan viselkedni, úgy érzi kontrollálnia kell minden megnyilvánulását,
- a tanult családi minták gátolják az életvezetésében, vagy
- csak szeretné megérteni az Önnel történtek okait és azt, hogy mit tehet annak érdekében, hogy változzon az élete.
Ha úgy érzi kérdése van és személyesen feltenné, jelentkezzen első interjúra!
Általunk kínált önismereti formák
Nálunk az önismereti folyamatban résztvevők száma szerint két fő formát találhat:
- az egyéni személyiségfejlesztést,
- és a csoportos önismereti módszereket, (pszichodráma önismereti csoport, önismereti kiscsoport, személyiségfejlesztő tréning, szociometrikus csoport, szerepfejlesztő csoport, témaspecifikus workshopok, előadások, önismereti tábor, önismereti beszélgetés, klub stb., az igényekhez mérten)
Módszereink
Mind az egyéni, mind a csoportos önismereti foglalkozás keretein belül a pszichodráma, a szociometria, a csoportdinamika, az autogén tréning és az NLP módszereit használjuk.
Mielőtt bármelyik módszert kiválasztanánk, az első lépés minden esetben egy személyes beszélgetés, amelyet első interjúnak hívunk. Ez az alkalom arra hivatott, hogy:
- a kliens és a terapeuta megismerjék egymást, mindkettejük számára lehetőséget teremtsen arra, hogy eldönthessék, tudnak-e bizalommal együttműködni,
- felmérje a terapeuta hogy az ő kompetenciája és a kliens személyisége, élethelyzete, problémaköre lehetővé teszi-e a kliens önismereti igényének teljesülését,
- ha nem, akkor javaslattétel arra, hogy milyen más formában és milyen szakemberhez fordulhat a jelentkező,
- hogy ha igen, akkor a kliens személyiségének és élethelyzetének leginkább megfelelő módszer (személyes illetve csoportos) kiválasztása,
- és végül megállapodjanak a kiválasztott módszerek alkalmazási módjairól, kereteiről. (hány alkalom, milyen rendszerességgel, árak, helyszín, stb.)
A következőekben néhány általunk alkalmazott módszer kerül bemutatása.
A pszichodrámáról
Olyan önismereti és terápiás módszer, mely a belső lelki tartalmak, élmények, konfliktusok megjelenítésén keresztül hat.
Specifikuma, hogy lejátssza, azaz dramatizálja az élményt, és a cselekvéses megelevenítés
révén idéz fel homályba veszett indítékokat. Ez az élmény katartikus lehet, mely megtisztulást
hozhat és általa helyére kerülhetnek olyan dolgok bennünk, amelyeket eltemettünk a tudattalanunkban,
de jelentősen befolyásolják életünket.
Sajnos kultúránk egyre inkább arrafelé halad, hogy cselekvés helyett verbalizálunk, lassan pedig oda jutunk, hogy nem is találkozunk egymással, csak virtuális kapcsolatokat tartunk fenn. Egyre nehezebb igazi élethelyzetekben helytállnunk, hitelesnek lennünk, és tudat alatt félünk attól, hogy a valóságban igazi helyszíneken, igazi társakkal, igazi konfliktusokkal éljük életünket.
A pszichodráma színpadán a valóság egy sajátos mása jelenik meg. Realizál, de mégis helyettesíti a realitást. Ez a színház, a játék, "olyan mintha" mechanizmusa, mely lehetővé teszi a beleélést, a kettős tudatot (csinálok valamit, de tudom, hogy ez játék), ugyanakkor segít abban, hogy spontán és kreatív legyek, anélkül, hogy a gátlástalan vagy a sztereotip viselkedés hibájába esnék.
A drámában lehetőségünk van a sajátunkétól teljesen eltérő, más szerepeket kipróbálni, spontánnak és kreatívnak lenni. Azzal, hogy másvalaki szerepét időlegesen magunkra vesszük, közelebb kerülünk a másik indítékainak, belső valóságának megértéséhez, ezáltal az empátiánkat is fejlesztjük.
A dramatikus megjelenítés alkalmával más helyszíneken, más emberekkel, más térben, más időben, és más szituációban ismétli meg a főszereplő azt a helyzetet, konfliktust, mely benne vagy egy másik személlyel való kapcsolatában kialakult. Ez a megismételt találkozás képes belső változást, más hozzáállást generálni.
Az emberi spontaneitás és kreativitás cselekvésbe ágyazva érvényesül. Maga a cselekvés nagy indulati feszültségek elvezetését teszi lehetővé, de ennek a mindennapi életben való megjelenése ártó is lehet, ha nem tudjuk kezelni. A csoportfolyamat során ezt is megtanulhatjuk konstruktív módon használni, úgy, hogy nincsenek következményei, mint a való életben.
A pszichodráma gyökerei
Egy csoportos önismereti és terápiás módszer, mely Jacob Levi Moreno nevéhez fűződik aki Romániában született,
Bécsben orvoslást, pszichiátriát és filozófiát tanult. Itt megalkotta a Rögtönzések Színházát,
amelynek továbbfejlesztéséből született meg ez a jelenleg világszerte ismert és nagyon hatékony módszer.
Moreno fiatalon Amerikába emigrált, ott alkotta meg a pszichodráma, a csoportdinamika és a szociometria módszerét.
85 éves koráig tanított, gyógyított és tanítványain keresztül elterjesztette az egész világban alkotását.
Hogyan hat a pszichodráma
A pszichodráma nem szórakoztató, üzleti vagy politikai célokat szolgál, hanem olyan együttes munka, ahol elfogadó - nem az élet bizonyos területein megszokott elutasító légkör van, s bár a folyamat során szembesülünk néhány javítandó vonásunkkal, de a cél az, hogy megerősítsük a pozitív részeinket, felfedezzük és felszabadítsuk belső erőforrásainkat, megtanulhatjuk újra álmodni és másként vezetni az életünket.
A csoport tagjai életük fontos történéseit, élményeit, konfliktusait, belső lelki folyamatait, szerepeit stb. jelenítik meg a „színpadon”, egymás, a csoportvezetők és a drámatechnikák segítségével.
Egyik sajátossága a módszernek a „realitástöbblet”-surplus reality-, mely azt jelenti, hogy a tér és idő
nem szab határokat abban, hogy lényegileg rálássunk önmagunkra, helyzeteinkre, sorsunkra, társainkra,
vagyis életünkre. A folyamat során csak az „itt és most” van, nincsenek tér és idő korlátok.
A drámacsoportban cselekvő módon változtathatunk viselkedésünkön, reakcióinkon úgy, hogy ezt következmények
nélkül tehetjük meg, nem úgy mint az életben „élesben”.
- Kinek nincsenek vágyai, fantáziái, melyek nem valósultak meg, de kínozzák őt?
- Ki az aki semmitől sem fél, nem csalódott még, vagy nem veszített el valakit, vagy valakiket?
- Ki az akit nem foglalkoztat nőiessége, férfiassága, kövérsége, soványsága, betegségei, fájdalmai?
- Ki az akit nem érint a szeretet, a gyűlölet, a hazugság, féltékenység, irigység, hatalom stb. témája?
Eljátszhatunk múltbeli, jelenbeli szituációkat, érzéseket, álmokat, vagy jövőbeli elképzeléseket.
Találkozhatunk már nem élő, vagy még nem élő fontos személyekkel.
Megjeleníthetők érzések, én-részek, jó tulajdonságok, hibák, transzcendens erők, tudattalan
tartalmak és bármi ami bennünket foglalkoztat és útjában áll boldogabb, teljesebb életünknek.
Csak a képzelet szabhat határt annak, hogy mi „rakható fel a dráma színpadára”.
Egy-két példán keresztül ezt jobban megérthetjük:
Beszélhetünk várva várt, de még meg nem fogant gyermekünkkel, elhunyt szeretteinkkel, főnökünkkel, beosztottunkkal, édesanyánkkal, édesapánkkal, testvérünkkel, barátunkkal, ellenségünkkel, vetélytársainkkal, férjünkkel, feleségünkkel, gyermekünkkel, szeretőnkkel, szerelmünkkel, a szomszéddal, az orvosunkkal, stb. úgy, ahogy az életben nem tudtunk.
Megelevenedhet egy tünetünk, betegségünk, szervünk ami a drámatechnikák segítségével megszólal és kifejezi magát, segítve ezáltal a megértést, hogy mit is üzen nekünk, min kell változtatnunk.
Megérthetjük haragunkat, dühünket, elnyomott indulataink gyökereit és megtanulhatjuk pozitív,
építő irányba fordítani pusztító, romboló energiáinkat.
Sok példát lehetne még sorolni.
A folyamat során zajló megélésekkel és megértésekkel „itt és most” átírhatjuk rossz tapasztalatainkat,
kipróbálhatjuk magunkat más szerepekben, más viselkedésmódokban.
Új belső erőforrásaink és a játékok során szerzett élményeink a valós életben már mindig velünk lesznek.
Belőlük építkezve, már tudatosan képessé válhatunk másképp alakítani a helyzeteinket, hozzáállásunkat.
Közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, embertársainkhoz és a világot mozgató nagyobb egészhez.
Erőforrásainkhoz spontaneitásunk és kreativitásunk segítségével juthatunk közelebb.
Kreativitás, spontaneitás
Ezt a két fogalmat összefüggéseiben vizsgáljuk, mert szorosan kapcsolódnak egymással.
Moreno, ókori nagyjainkhoz hasonlóan azt mondja a kreativitásról, hogy nem csupán egy képesség,
vagy valami újnak a létrehozása, hanem az egész Kozmoszt átható alkotó erő.
Azt is mondta, hogy az embernek az a feladata, hogy felfedezze erősségeit, gyengeségeit,
hajlamainak kombinációját ezek minden következményeivel együtt, vagyis felfedezze saját individualitását, és ezt az egyediséget
a kreativitás szolgálatába állítsa.
Ha az ember ráébred saját individualitására, az azzal is jár, hogy másokban is fel kell fedeznie ugyanezt. A kreativitás serkentése ugyanolyan érték, ha másokra irányul, mintha saját magunkra. Ehhez mélyebb szintű személyközi kapcsolatokra van szükségünk, melyet Moreno „encounternek”(találkozás) nevez.
Hétköznapjainkban a szokásainktól vezérelve gyakran beleesünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, hogy, „ha ezt teszem, akkor te automatikusan azt fogod tenni”, azonban spontán-kreatív lények kapcsolatában ez nem mindig ilyen egyszerű.
A másik ember viszonyulása lehet megszokott, mely szokásokra, konvenciókra, játszmákra épített,
és ha spontán, akkor az számunkra meglepő lehet, mert nem arra a válaszra számítottunk viselkedésünk reakciójaként.
A spontaneitás az adott helyzethez, a realitáshoz és a kapcsolathoz leginkább megfelelő (adekvát)
„ott és akkori”, egyedi, csak abban a helyzetben megnyilvánuló választ eredményezhet.
Olyan állapot, amikor az ember lehet, hogy nem ura a helyzetnek, nincs garancia semmire
(ellentétben azzal, amit az életben bejártatott illuzórikus biztonság diktálna),
mégis növekedést, felfedezést, interaktív fejlődő kapcsolatokat eredményez.
A spontaneitás állapota rengeteg energiát, felfrissülést adhat, inspiráló állapot, mert új kreativitásra ösztönöz.
A spontaneitás nem feltétlenül látványos vagy drámai jelenség, hanem lehet bármilyen. Kedves, szerény, játékos, stb., de sohasem megszokott.
A spontaneitás és kreativitás kapcsolata úgy érthető meg leginkább, hogy a spontaneitás a „hogyant” mutatja meg, (a hozzáállás, a magatartás, az alkalmazkodásra, javításra való készség), melynek a kreativitás (pl. egy jobban működő kapcsolat) mint valaminek a végeredménye a célja.
Egy hétköznapi példán bemutatva:
Egy fiú, aki megnősült és elhagyta a szülői házat, ahol özvegy édesanyjával élt évekig, hazamegy látogatóba.
Üdvözli anyját és megkérdezi mi történt.
Az anya válasza, az „érdekel is téged, hogy velem mi van!” azonnal elindítja benne az érzelmek
hullámzását, pl. bűntudatot érez, függően attól milyen a kapcsolata szülőjével.
Ha erre a mondatra úgy reagál, ahogy eddig, nem történik semmi új a kapcsolatban, csak mindkét
fél kimondatlan érzelmei fogják áthatni viselkedésüket és azt az időt, amelyet együtt tölthetnek.
Ha a fiú nem a megszokott módon - sablon válasz, társasági formulák használata stb. -válaszol,
hanem megkérdezi anyját, hogy az egyedüllét általi szenvedés készteti-e arra, hogy szemrehányást
okozzon neki, akkor már spontán a viselkedése.
Meglepő a kérdés, mert az anya és fia eddig ilyen őszintén nem kommunikáltak egymással.
(A spontaneitás mindig meglepő)
Ez az új reagálás egy spontán viselkedés, amelyben a fiú a sértődés helyett az empátián
keresztül kettejük viszonyát átalakíthatja. Az eredmény, vagyis a jobban működő, őszintébb,
felnőttebb kapcsolat viszont már kreativitás, mert valami újat, jobban működőt hozott létre.
Kívánok Önnek egyre nagyobb spontaneitást, hogy minél kreatívabb legyen, és ezzel az erővel gazdagodva teljesebb egyéni és társas életet élhessen.
Szeretném fejleszteni spontaneitásomat, kreativitásomat! Jelentkezem első interjúra.
Hogyan épül fel a pszichodráma csoport folyamata?
Nem véletlenül beszélünk folyamatról.
Már említettem, hogy az önismeret nem könnyű út.
Nem egy hétvégi „megvilágosodási” kurzusról van szó, ahol minden problémánk megoldódik.
Ahhoz, hogy igazi belső munkát tudjunk csoportban végezni idő, és biztonságérzet kell.
Minden ember alapvető igénye, hogy ha mélyebb szinten dolgozik önmagán és érzékenyebben
érintik a folyamatok, legyen hová visszamennie és legyen a háttérben csoporttámogatás.
Minden csoport folyamatnak van egy íve.
Itt is az első interjúval kezdődik a folyamat.
Az interjúk után összeállt csoporttagokból kell olyan egységet kovácsolni, ahol minden tag
biztonságban elkezdheti feltárni és megdolgozni belső folyamatait.
Hogy belső konfliktusainkkal a csoportban igazán dolgozni tudjunk, ahhoz szükség van a csoport
adta biztonságra, bizalomra, az elfogadás légkörére.
Ezt szolgálja többek között az egyik fontos szabály, a csoporttitok, amely megvédi az egyes
tagokat attól, hogy bármilyen, a csoportban nyilvánossá vált személyes és egyéb információ a csoport keretein kívülre kerüljön.
Majd halad a csoport a tagok és a csoport egésze által „hozott” témák ívén, és a végére
lekerekítjük a folyamatot, visszajelzünk, tudatosítjuk a változásokat, a még megdolgozandó területeket és végül befejezzük a csoportot.
Egy 150 órás csoport kb. egy - másfél évnyi időt ölel át, havi 1-2 alkalmas találkozással.
A havi 1-2 találkozót csoportülésnek nevezzük.
Hogyan épül fel egy csoportülés?
A pszichodráma csoportülések adott koreográfia mentén haladnak.
Moreno 5 pontban foglalta össze a módszer szükséges feltételeit:
- Színpad, játéktér
- Szereplők
- Rendező, aki a csoport vezetője is,
- Játékmester vagy koterapeuta,
- Csoport.
Általában 3 részből áll egy találkozó.
A csoport kezdete ismerkedéssel, egymásra és a drámára való hangolódással telik.
Később amikor már összeszokott a csapat és a két csoportülés közötti élet „sűrűjéből”
érkezik minden csoporttag, a „hogy érkeztél” c. beszédes, vagy dramatikus körből,
majd az aznapi játék(ok)ra való rámelegedésből áll az első rész.
Az ülés második része a játék fázisa.
Vagy egy csoporttagból lesz főszereplő, aki vállalja ezt, és a csoport többi tagja is
ráhangolódott az ő témájára, -őt hívjuk protagonistának -vagy az egész csoport játszik csoportjátékot.
A protagonista minden egyes szerepre kiválasztja az egyes tagokat, előjátssza a szerepeiket,
és a csoportvezető segítségével jelenetet állítanak a színpadra. Ilyenkor az egész csoport
ezért az egy tagért dolgozik, ami nem jelenti azt, hogy a többiek ebből önismeretileg nem „profitálnak”.
A protagonista játékban általában azt a személyt, vagy témát megjelenítendő felet, akivel
a főszereplőnek lerendezetlen dolga van, antagonistának hívjuk.
Csoportjátékban pedig mindenki játszik egy saját maga, vagy a csoport által kiosztott szerepet, mely hogyhogy nem, mindig kapcsolódik ahhoz a témához, melyben a csoporttag fejlődni, változni szeretne.
Az ülés harmadik (integrációs) részében történik a jelenetek feldolgozása, melyben a
csoport tagjai megosztják a játék által született felismeréseiket, a játék során
felidéződött régebbi élményeiket, a szerepben megélt érzéseiket, tapasztalataikat és
azonosulhatnak bármelyik szereplővel, érzéssel, én-résszel, vagy bármivel ami a színpadon megjelent.
Hány szinten hat a pszichodráma?
A pszichodráma 3 szinten is hat:
- a főszereplő (protagonista) saját játéka során megélt élmények és megértett összefüggések által,
- valamilyen szerepben megélt élmények és megértett összefüggések által,
- és csupán nézőként a játék kapcsán átéltek által is nagyon fontos felismerésekre tehet szert a csoporttag.
Pszichodráma technikák
Szerepcsere
A protagonista a csoportvezető segítségével szerepet cserélhet a színen lévő bármely szereplővel.
Közelebbről megtapasztalhatja ezáltal, hogy a másik fél hogyan látja őt, hogyan viszonyul hozzá,
milyen hatást vált ki benne a protagonista viselkedése, mit üzen neki, ránézhet kívülről magára és a szituációra is.
Ez már önmagában is egy olyan élmény, amely megváltoztathatja a hozzáállását valakihez, valamihez.
Tükörtechnika
Amikor úgy nézhet rá kívülről a protagonista saját magára, vagy arra a helyzetre amelyben gondja van,
hogy éppen nincs szerepben, hanem egy külső, semleges pontról nézi meg a jelenet egy részét.
Surplus reality, vagyis realitás többlet
Olyan helyszíneken, olyan szereplőkkel, olyan viselkedést gyakorolhatunk, amelyre a reális valóságban nincs, vagy nem volt lehetőségünk. Pl.:
- Kipróbálhatjuk, mit szerettünk volna csinálni 3-4 évesen, amikor kiszolgáltatottak voltunk, de nem mertünk ellenállni, félve a megtorlástól.
- Meghalt, eltűnt szeretteinkkel beszélgethetünk, elbúcsúzhatunk tőlük,
- megjelenhet leendő gyermekünk is a színen, aki még fizikailag nem fogant meg.
- Ha valaki lóvá tett, megcsalt, kihasznált, leordított minket, hazudott nekünk stb., de akkor nem tudtunk kiállni magunkért, itt megtehetjük.
- Egyszerűen csak jól érezhetjük magunkat egy olyan fantázia helyen, ahová a közeljövőben nem tudunk eljutni, de ott feltöltődünk.
- Kipróbálhatjuk, hogy a következő randin hogyan fogjuk meghódítani vágyott szerelmünket,
- eljátszhatunk egy állásinterjút, vagy csak
- elbeszélgethetünk egy számunkra fontos személlyel, akivel a való életben ezt nem tudjuk megtenni, mert vagy nincs rá nyitottsága, vagy nem olyan típusú akit érdekel, hogy bennünket mi foglalkoztat a mélyben.
- Megjelenhetnek a színen fontos fogalmak, ideák, erők, képességek, érzések, indulatok és bármi.
Csak a képzeletünk szabhat határt annak, hogy mi jelenik meg a színpadon.
Belső hang
A csoportvezető által instruálva, megfelelő időpontban és szituációban felerősíthetjük (csoporttagok és a vezető)
azt a kimondatlan tartalmat ami ott lehet a protagonistában, de nem meri, vagy nem tudja kimondani,
mert a múltbéli szituációban sem tudta vagy merte.
Profán, de hétköznapi példákkal élve:
- Valaki hatalmánál fogva visszaél helyzetével és kiabál velünk, vagy
- higgadtan közli, hogy „már nem Téged szeretlek”,
- egy jól irányzott mondattal elevenünkbe tapos, bűntudatot kelt bennünk, nyilvánvalóan hazudik stb.
Lehet, hogy egy ilyen eset, bármily régen történt is úgy beivódott magatartásunkba, hogy még a pszichodráma védett közegében sem tudunk reagálni megfelelően.
Többek között ilyenkor alkalmazhatjuk ezt a technikát, azért, hogy ami ott és akkor nem jelenhetett meg, itt megtörténhet és a szituációnak a továbbjátszása, érzelmi megélése stb. nagyon sok felismeréshez vezethet és alapvetően gyógyító.
Szociometria, csoportdinamika, önismereti klub és egyéb módszerek
Szociometria, csoportdinamika
Moreno az emberi természetet a kapcsolatok dinamikájába ágyazottnak tekintette. Azt vallotta,
hogy egy csoport (közösség, család stb.) nem csupán egyének összessége, hanem saját dinamikája van.
Annak ellenére, hogy jelenleg túlindividualizált kultúrában élünk, az emberek mégis képesek
jobban vagy rosszabbul a kollektív tapasztalás szintjén is működni.
A pár és családi kapcsolatok terén ez a működés mostanában inkább rosszabbul megy, ha a
válások arányát megvizsgáljuk a házasságkötésekhez mérten, illetve jelzi ezt a működést a
házasságok, élettársi kapcsolatok, szingliség számszerű összehasonlítása is.
Mégis, az ember társas lény, és az énközpontúságon túl a közösségben levés számára is van bennünk lehetőség. A „mi-ség” élménye helyettesítheti az „én-ség” érzetét.
Többé-kevésbé felismertük, hogy amiben közösen részt veszünk, vagy amit közösen elkerülünk, annak következményei az egyént, és a közösséget is érintik.
A szociometria a közösségen belüli vonzódás, taszítás, rejtett motivációk, kapcsolódások mintáinak felmérésére szolgáló specifikus módszer, melyet Moreno fejlesztett ki.
Ő volt az első, aki a „személyközi kapcsolatok” kifejezést használta a pszichiátriában,
amit ma divatos szóval rendszernek is nevezhetnénk, vagyis azt vizsgálta, hogy az egyén és a közösség hogyan befolyásolja egymást.
Minden közösségnek van egy formális szerkezete (kinek mi a szerepe, funkciója stb. a
közösségen belül), illetve van informális (nem hivatalos) struktúrája is melyet az egyének preferenciái alakítanak ki.
Ezeket a nem leírt, előre nem meghatározott választások, mintázatait méri a szociometria.
A szociometria mindenfajta közösségben jól használható módszer.
Használható családi viszonylatokban, párkapcsolatokban, munkahelyi és egyéb közösségekben.
Általa feltárhatóak azok a tényezők, dimenziók, melyek kihatnak életünkre, de nem jelennek meg mindig nyíltan.
Ha csak a szimpátiára, antipátiára gondolunk, mindannyiunknak volt része pro és kontra ennek megélésében.
Biztosan volt már úgy, hogy valakivel életében először találkozott, és miután egy kicsit
jobban megismerte az illetőt rájött, hogy bizonyos szinten, osztozik vele valamilyen minőségében, pl. élettörténetükben voltak hasonlóságok.
Ezt a jelenséget Moreno "tele" jelenségnek nevezte el, Jung szinkronicitásnak hívta.
Csoportdinamika
Egy közösségen belül léteznek olyan nem tudatos kapcsolati dinamikák, melyek a formális
keretekhez képest láthatatlanul befolyásolják a közösség mint egész működését és az egyén viselkedését, magatartását is.
Pl:
- a szerepek leosztása (milyen szerepben vagyunk jelen a közösségben),
- szerepkonfliktusok (van e szerepekből fakadó konfliktus a közösségben és ez hogyan befolyásolja a közös létet),
- közös érdeklődés (nincs vagy van közös érdeklődési pontunk),
- elköteleződés mértéke (elköteleződött e mindenki a közösség mellet, ha nem miért),
- határok kijelölése (a közösség tagjai közötti kapcsolatokban világosak-e hogy kinek hol vannak a határai),
- preferenciáim eltérnek a többiekétől, (más értéket, dolgot, eszmét stb. részesítek előnyben mint a társam, vagy a többiek),
- más politikai érdeklődések (mit kezdjünk ezzel a helyzettel?),
- a közösség tagjainak mások az elvárásai,
- temperamentum különbségek (kit zavar a másik sedresége, vagy lassúsága, precízitása, közönye stb., mit lehet ezzel kezdeni),
- a nem verbális kommunikáció mást üzen mint a verbális (amikor nem tudom, de érzem, hogy amit mondok, vagy mondanak, és ahogy mondom, vagy mondják az eltér egymástól, ezért bizonytalanná tesz),
- értékek megosztása (kinek mi és mennyi jár, kinek mit és mennyit kell tennie ugyanazért stb.),
- kommunikációs stílusok,
- versenyszellem (mennyire van jelen nyíltan, vagy rejtve, hogyan hat ez a tagokra),
- pszichológiai műveltség (ki mennyire látja át a folyamatokat),
- hatalmi tényezők (megjelenési formák, felismerésük, kezelésük),
- hivatástudat,
- kulturális összetevők, különbségek (hogyan hatnak a más kulturális értékek, szokások, eszmék, viselkedések),
- pénz, biztonság (hogyan hatja át a közösséget),
- kölcsönös vonzalmak, taszítások,
- elismerés, stb.
Önismereti klub
- akik nyitottak arra, hogy barátkozzanak az önismereti formákkal, de nem akarnak elköteleződni sem az egyéni sem a csoportos módszerek egyikénél sem.
- csak ismerkedni szeretnének az önismereti formákkal, vagy azon sorstársaival akik szintén keresik a lehetőséget arra, hogy megismerjék önmagukat és a hozzájuk hasonló rokonlelkeket.
- ráláthat arra, hogy élete milyen területein vannak megoldanivalói,
- megélheti, hogy nincs egyedül a problémáival, ha eddig azt hitte, hogy ez vagy az a nehézség csak Önt sújtja,
- vagy csak szeretne beszélgetni rendszeres időközönként a személyiség, a kapcsolatok mozgatórugóiról.
Egyéb önismereti formák
- Önismereti csoport
- Témaspecifikus workshopok
- Női csoport
- Férfi csoport,
- Önismereti tábor
- Előadások